Egy sírásó naplója

A most következő történetet csak erős gyomrúak olvassák tovább, mivel felkavaró leírás következik.

A történet a '90-es évek közepe táján játszódott le egy hideg januári szombat hajnalban. Ügyeletes voltam, otthon aludtam. Úgy 3 óra magasságában csörgött a telefon, hogy öltözzek, 10 perc múlva itt van értem a kocsi. Felöltöztem, összeszedtem a motyómat és mire kiértem a kapuba már be is fordult a számomra jól ismert sötétszürke Ford Transit. Beültem a két másik kolléga mellé. Kérdeztem, hogy hova megyünk. Mondták, hogy a rendőrök hívtak az egyik város közeli vasútátjáróhoz. Ekkor már sejtettem, hogy nem egy szokásos éjszakai "exit" elé nézünk. A bal oldalon látható kép csupán illusztráció!

Már távolról láttam az "édeshármast" (mentő-rendőr-tűzoltó) a szántóföld közepén villogni. A vonat az átjárótól kb 150 méterre állt, körülötte mindenfele autóalkatrászek. Odamentünk a helyszínelő rendőrökhöz, hogy elkezdhetjük-e a munkát. Az engedélyt megkaptuk, tehát elidnultunk összegyűjteni a maradványokat. A látvány leírhatatlan, nem tudom kifejezni teljes valójában, de azért megpróbálom leírni, amit akkor éjjel láttunk.

A 3 test teljesen össze volt roncsolódva, nem volt 3-4 kilónál nagyobb darab. Az autó szabályosan kettészakadt, a benne ülőkkel együtt. A vonat szabályosan bedarálta az egyik testet, amit a kerekek közül kellett kiszednünk cafatonként. Ha az ember nem tudná, hogy pár órája azok a cafatok még egy ember darabjai voltak nem is tudná megkülönböztetni egy marák sertésapróléktól. Komolyan... A zsákokba csak úgy naggyából sikerült szétválogatni a darabokat, ahol volt felismerhető bőr a csonkokon, ott aszerint válogattuk szét, a többit meg "csak úgy" beraktuk a zsákokba. Legalább 2 órába telt mire a "naggyát" sikerült összeszednünk.

A rendőrök később elmondták, hogy feltételezhetően mi is történt. 3 fiatal a közeli diszkóból tartott hazafelé. Nem tudni miért, de letértek a betonútról és a szántón átívelő földúton folytatták - feltehetően illuminált - útjukat. A féreeső átjáróhoz máltóan csupán fénysorompó jelezte a vonat közeledtét. A kocsi ennek ellenére ráhajtott a sínekre, amikor épp jött a vonat kettétépte a személyautót.

Nem ez volt az egyetlen eset, amikor "darálthús" kellett szednem, de ezeket majd később leírom.

A mai történet eléggé "húzós" volt amikor megtörtént. 1998-at írtunk és egy szokásos hétvégi temetésnek néztünk elébe egy vidéki kisváros katolikus temetőjében. A már korábban is említett kisebbség egyik tagját temettük. Ezzel még nem is lett volna dong, DE a romáknál szokás a halottat "illendően" elbúcsúztatni. Ez nálluk abból áll, hogy irtózatos módon berúgnak és énekelnek, jajjgatnak. Ez folyt a ravatalózóban is (mármint az ivés meg a jajongás). Egyszer a gyászólók közül kijött pár erősen illuminált állapotban lévő személy és pálinkával kínált minket. Ezt természetesen nem fogadhattuk el, elvégre nekünk még "dolgunk" van. Ezt a többség meg is értette és otthagytak minket. Páran viszont (4-5 fő) tovább erősködök, hogy "deazértigyatokmár". Mi persze nem ittunk...

Innentől felgyorsultak az események. Azt vettem észre, hogy hármónkat körbevett az a 4-5 fő és az arcomba "mászva" ordítja, hogy mekkora sértés ez számára, meggyaláztam a halott emlékét...stb. És ekkor került elő egy pillangó a zsebből. Mármint az ember zsebéből. A következő amire emlékszem, hogy egy ököl állon vágta a késes pacákot és az ezáltal megbomlott körből ki tudtunk szaladni. Az ököl gazdája az egyik kollegánk volt, aki az eseményeket kívülről szemlélte.

Kimenekültünk a nagy kavarodás közepette a temetőből és hívtuk a rendőrséget. A rendőrök később több tucat kést és egyéb fegyvert (!) gyűjtöttek be a tömegből.

Ez volt talán az egyik legrázósabb eset, ami velem történt az évek alatt.

A most következő történet még az előzőnél is humorosabb(tudom, hogy nincs sok nevetni való egy temetésen, de ezen mégis volt).

A történek úgy '95 környékén történt egy kisváros temetőjében. Egy "kisebbségi" férfit temettünk. Az hozzá tartozik, hogy iylenkor a cigányok óriási "dajdajt" csapnak, patakokban folyik a szesz és közben jajveszékelnek. Kint álltunk a kollégákkal a ravatalozó előtt és vártuk, hogy elkezdődjön a szertartás. Az emberek egymás után mentek be részvétet nyilvánítani a családnak. Egyszer csak nagy dörömbölést hallunk, gyorsan beszaladtunk, mert azt hittük leborult a koporsó.

Amint beléptünk láttuk, hogy az egyik családtag mattrészegen üti a koporsó fedelét és közben irtózatos hangok azt ordítja, hogy "Ideje volt már, hogy megdögölj Te vén f*sz!". Az özvegy eközben tépte a férfit, de az rá se hederített, tovább ütötte a fedelet.

Gyorsan "lerántottuk" a koporsóról és kitessékeltük a temetőből. Mint később kiderült, az elhunyt fia volt, akivel korántsem volt felhőtlen a viszonya, sőt meg se lett hívva a temetésre.

Mindezekután szerencsére nem történt semmi különös, rendben lezajlott a szertartás.

Történt egyszer a '90-es évek dereka táján - mikor még "süldő" kegyeleti szolgáltató (halottszállító) voltam -, hogy vidékre küldtek "betanulni". Már kb. 2 hete voltam a kisvárosban, amikor egyszer úgy éjjel 2 óra tájban csörgött a telefon - és persze én voltam az ügyeletes. A rendőrök hívtak, hogy menni kell.

Nem volt mit tenni, bementem a pihenőbe és felkeltettem a békésen szunyókáló 2 társamat és elindultunk a helyszínre. Pár perc múlva meg is érkeztünk (csak pár utcányira volt) és a rendőrök röhögve fogadtak. Természetesen nem értettük mi a nagy jókedv apropója, elvégre állítólag felkötötte magát valaki. A rendőr az udvaron modnta, hogy menjünk be a padlásfeljáróhoz és nézzünk fel, de ne menjünk még fel. Megtettük amire kért. Elsőre nem vettem észre semmi különöset, egy középkorú férfi "lógott" a kötélen. Később mégis megakadt a szemem valamin, mégpedig, hogy a férfi mintha mozogna.A rendőr látta a megdöbbenést az arcunkon kihívott a lépcső feljáróba. Kiderült, hogy a csóka már visszatérő "vendég" a rendőrségnél és már többször próbálkozott véget vetni az életének, sikertelenül. A msotani kísérlete is kudarcba fulladt, mivel valahogyan az állánál fogva kötötte fel magát úgy, hogy a kötél a füle mögött futott fel (nem rendes hurok volt, hanem gyakorlatilag 1 "U alakban" lelögő kötél, így beszélni sem tudott. Ehhez hozzájön még, hogy a fószer lába egy kicsit leért a talajra is, így pipiszkedve egyensúlyozott a kötélen.

A rendőr kitalálta, hogy meg kéne "tréfálni" a fószert mert már enyhén szólva elegük van belőle. Azt mdonta tegyünk úgy, mintha tényleg el akarnánk vinni és hátha tanul belőle. Nem ellenkeztünk, elvégre legalább lehetne valami öröm is az éjszakában. Fel is mentünk, felvittük a műanyag lepedőt, a tepsit (fém halottszálíltó) és elkezdtük mondani a magunkét, hogy "Na ez se megy már sehova... Na végd le és rakjuk a tepsibe még meleg...stb". A kolléga felállt egy székre, hogy elvégja a kötelet. Ekkor a szerencsétlen emberünk már a nadrágjába vizelt és elkezdett könyörögni, hogy ne vigyük el. Innentől a rendőrök intézték a dolgot...

Biztos lesznek páran, akik kételkednek a történetben, de nekik csak annyit tudok mondani, hogy: akkor nem kell olvasni/elhinni.

Ez az első bejegyzésem. A napokban támadt az az ötletem, hogy leírjam azt a sok élményt, ami az évek alatt felgyülemlett bennem. A történeteim közt lesznek megrázó és néha viccesek is.

Mint a címből is látszik, sírásó vagyok (néha hullaszállító  is) egy vidéki városban és szeretnék írni róla. A kinézet mint ahogy az látszik is még nincs teljesen kész, egy kedves barátom apránként készíti el a kinézetet, mivel én nem értek hozá.